Minden idő, idő; ideje munkába menni, ideje felkelni, ideje iskolába menni, ideje enni, ideje bevenni a gyógyszert, ideje a szülőket vagy a családot fogadni, ideje... ó, állandóan. Állandóan; idő, idő, idő. Ez ennek az illuzórikus világnak a trükkje, hogy mindig feszült legyél.
Halló, srácok. Milyen gyönyörű nap van! Gyönyörű. Halló. Jó nap, ugye? (Igen.) ( Olyan gyönyörű vagy, Mester! ) Nincs hideg? (Nincs hideg.) Gyönyörű? ( Igen, nagyon szép. ) Az Au Lac-i (vietnami) ruha gyönyörű. Halló. ( Mester gyönyörű. ) Köszönöm, köszönöm. Gyönyörű? (Igen, gyönyörű.) Az Au Lac-i (Vietnami) Nagyi gyönyörű, ugye? A régi időkben azt mondták, Au Lac-i (Vietnami) Anya. Már Nagyi lett.
Nem vagyok olyan kemény, mint gondolom. A testem néha túl törékeny ehhez a világhoz, ehhez az összes izgalmas energiához és magával ragadó rezgéshez. Jól vagyok. Próbálom egészségesen tartani magam. Ti mind, a nem-ázsiaiak, oké? (Igen.) Senki se érez semmi gondot? (Nem.) Jó, jó. Ma igazán fáradt vagyok. A testem törékenyebb, mint gondolom. Persze, nem jöhetek ide ki, megnézni titeket és azt mondom, “Hol van a botom?” De igazán fáradt voltam, mert utol kellett érnem magam sok dologban, és nem tudtam megtenni még ma sem. Elvégeztem a legsürgősebbet, és a maradék még itt van. És talán még jön hozzá, a naptól függ. Minden nap ilyen. Se szabadság, se vakáció, se kifogás. Még amikor elvonuláson vagyok is, még akkor is törődnöm kell néhány fontos, sürgős iratokkal, és csak csökkenteni azt. Ha az valóban nem annyira fontos, talán megkockáztathatom, hogy ők csinálják. De a fontosakkal még nekem kell törődnöm. Nem hiszem, hogy értitek, amit mondok. Mert amikor kijövök hozzátok, üdének látszom, és gyönyörű és fel vagyok öltözve, de nem tudjátok, hogy amikor egyedül vagyok, szaladgálok a saját házamban, a saját barlangomban, vagy a szobámban, csak hogy utolérjem magam. Mert az idő probléma a bolygónkon. A világunkban, futnunk kell az idővel. Minden idő, idő; ideje munkába menni, ideje felkelni, ideje iskolába menni, ideje enni, ideje bevenni a gyógyszert, ideje a szülőket vagy a családot fogadni, ideje... ó, állandóan. Állandóan; idő, idő, idő. Ez ennek az illuzórikus világnak a trükkje, hogy mindig feszült legyél. Mit lehet tenni? Ha van ez a tested, csak ezzel kell élned.
És azt gondoltam, apáca lettem, és majd csak lazán szolgálom a világot. Eszményi. Csak ülsz. Ülsz valahol, és találsz egy Buddhát, mint Shakyamuni Buddha, és Vele mész. Koldulsz valamit, visszajössz, elmosod a tálakat, aztán meditálsz és alszol. Éppen úgy, ahogy ti teszitek most itt. Ez a fajta élete volt Shakyamuni Buddhának és a tanítványainak. De nektek még jobb is. Kétszer étkeztek. Ők csak egyszer ettek. És ti csak pár méterrel odébb mentek koldulni. Az étel mindig készen van és tiszta. Amikor a Buddha élt, kiment alamizsnáért, az étel nem volt mindig tiszta. Még néhány szerzetes kérdezte is Tőle, “Mit tegyünk, ha a hús...” Némely ember nem tudta, húst is felajánlott. Azt mondta, “Vegyétek ki a húst, és egyétek meg a többit.” Nem biztos, hogy én tehetem ezt. Ezért manapság modern szerzetes vagyok; a modern szerzetesek, könnyebben megkapják. Ha a hús már ott van, nem biztos, hogy kivehetem és megehetem. Nem biztos, hogy azt megehetem. Talán, ha éhes vagy, persze, már nem bánod. De néha még, megfőzik a levest, és egy kis rovar belerepült a levesbe és elpusztult, egy szertartást kellett végeznem a rovar miatt, beletenni a földbe, de azt nem ehetem meg. Vagy még egy almában is, ha egy kis részében van egy hernyó, vagy rothadt, nem ehetem meg a többi részt. Túl érzékeny vagyok. Nem csak most, gyerekkoromban is. Ha van valami hernyó a levesben vagy a salátában, nem tudom megenni a többit. Tehát amikor Shakyamuni Buddha élt, nem volt Neki túl jó dolga. Utána, talán híresebb lett, és az emberek... Esős évszakban nem mentek ki koldulni, ezért a tanítványok bejöttek az ashramba és főztek nekik. Az akkor sokkal jobb volt. Minden monszun évszakban a Buddha és a szerzetesei körülötte, bent maradtak, három hónapos elvonulásuk volt. És az emberek jöttek, és ételt ajánlottak fel. Az jobb volt akkor. Sokkal jobb, mint amikor ki kellett menniük alamizsnáért; de csak az esős évszakban. A többi időszakban kimentek ételt koldulni, hogy legyen alkalmuk érdemeket adni, vagy beszélni a világi emberekhez, tanítani nekik valamit. Emlékeztetni őket arra, hogy jók legyenek és tetteikben erényesek.
Tegnap valami Au Lac-i (vietnami), ember írt. Nincs időm még elolvasni se. Igazán így van. Sok ország vagy nép meg akar engem hívni mindenhová, hogy tegyem ezt, vagy azt, de már igazán nincs időm. Nem láttam a kutyámat tegnapig, csak egyszer. A többinek még várnia kell. És az egyik kutyám nincs jól. Idősebb, és allergiája van. És nem volt alkalmam látni, csak egyszer. Szerencsére néhány ember segít nekem, de akkor fel kell áldozniuk az idejüket, mert ezek... Csak egy apáca, akinek nincs más munkája, de a másik két fiú, akik gondoskodnak, ők Supreme Master TV csapat (tagok). Megvan a saját tennivalójuk már. És segíteniük kell a kutyák gondozásában is, mert túl sok kutya van egy apácára. És az egyik beteg, és különleges fény kezelést kell adnunk neki, csak gyógyszerek helyett. És a fény kezelés működni látszik. Embereknek is működne. Mit tehetünk? Igazán nagyon szeretlek, srácok. Igazán sok-sok időt akarok tölteni veletek. Csak a testem nem olyan jó, mint gondolom. Kölcsönkaptam a testet, először is; másodszor, kezd elhasználódni, mint egy autó, egy kis autó, amely oly sok utast visz, sok autóstoppost, ezért néha baja van. A karma is. De most jól vagyok. Amikor titeket látlak, jól vagyok. Csak ma, olyan lehangolt vagyok, és fáj a gyomrom. Megkérdeztem a Mennyeket, “Beteg vagyok? Miért fáj a gyomrom?” Azt mondták, “Mert aggódsz.” Szóval, nem betegség, csak aggály. Idegesség és aggódás. Túl sok munka, és nem lehet mind befejezni, és oly sok tennivaló. Egy személy, nemcsak egy személy, egy öreg személy. Mi, igaz? Mi, két-három ember itt. Patricia, nem látszol öregnek, nem te, ezek ketten, őszek. Hány éves vagy most? ( Ötvenöt. ) Ötvenöt. (Ötvenöt. Ő hatvan éves.) Hatvan. Te sokkal fiatalabb vagy nálam, de ne mondd el senkinek.
Eredetileg az orvos sok gyógyszert adott nekem, de már lecsökkentette három félére. Valójában nem is gyógyszer; valamiféle kiegészítő. De néha elfelejtettem bevenni. Először a pultra tettem azokat, közel ahhoz, ahol ki-bejárkálok, de aztán kint eszek. Ezt étkezéssel együtt kell bevenned, és aztán egyet étkezés után. Aztán mindig elfelejtem. Azt gondoltam, ha pont odarakom, akkor mindig elmegyek mellette, mindig emlékszem. Nem! Azt mondtam, “Nem, ez nem jó.” A másik sarokba tettem át. Azt mondtam, “Ezt nem fogod nem látni. Eszedbe fog jutni.” Még mindig nem láttam meg! Aztán kívülre raktam, ahol eszem. Ettem, és aztán elmentem. Még az orrom előtt sem láttam meg a gyógyszert. Csak, az elmém valahol másutt jár.
Tegnap kimentem és készítettem pár szép fotót karácsonyi fényekkel. Aztán megláttam néhány gyönyörű fényt az egyik kapun belül. Azt gondoltam, belülre mentünk még néhány fotót készíteni, de ezeken a kapukon már átmentem azelőtt. És az a kapu, amin ki kell mennem. Azt gondoltam, a másik kapuhoz mentem, de nem. Még a sofőrnek is mondtam, “Ha ehhez a kapuhoz mész, akkor teljesen körbe kell menned, és visszajönni ide, és egy másik irányba menni, a másik kapcsolódáshoz.” Azt mondta, “Nem, Mester. Már pont itt vagyunk. Csak jobbra fordulunk.” Erre én, “Hogyan? Ó, igen. Ismerősnek tűnik. Ó, igen? Szóval az első kapuhoz mentem, nem a másodikhoz?” Azt mondták, “Nem, Mester, az első kapuhoz.” Azt mondtam, “Hogy lehet az? Azt gondoltam, a második kapun mentem be.” Igazán így volt. Azt mondtam, “Hogy lehet, hogy így össze vagyok zavarodva?” Azt mondták, “Nem számít, Mester, nem történt semmi.” Nagyon jó sofőr. Igen, valóban. Azt gondoltam, a második kapun mentem be. Azt gondoltam, több fény lesz belül, karácsonyi fény. Meg akartam tartani az ajándékot. De aztán éppen ott voltam, útban kifelé. Annál, amelyiken ki-bejárkálok naponta. Nos, legalább ezen a héten minden nap, és azelőtt, de elfelejtettem. Az a kapu talán hasonlónak látszik, de nem annyira hasonló. Az egyik kapu nagyon nagy, és sok díszítés van rajta. A másik kapu csak egy részleg, semmi. Hogy tudtam felcserélni? A második kapura néztem, de az első kapun át mentem be. És még mindig azt hittem, hogy az a második kapu. Azt mondtam, “Hogy lehet, hogy már nincsenek itt fények? Úgy tűnik, már láttam azelőtt.” Azt mondták, “Az összes, amink azelőtt volt és most van.” Azt mondtam, “Mi van a másikkal? Ha tévedtem, és a rossz kapun mentem be, vissza kell mennünk a másikhoz.” Azt mondta, “Az ugyanaz, Mester, nem sok dolog van belül.” Mert azelőtt, amikor ott laktam, a VIP ház tetején, többet díszítettek, gyanítom. Most, hogy már nem lakom ott, nem díszítik annyira. Szóval ez van. Igazán olyan elfoglalt lehetsz, és összezavarod az elmédet. De rendben van. Még nem vagyok annyira őrült. Még mindig jól működök, és dolgozom minden nap. Ha látjátok, hogy minden jól van a tévében, az azt jelenti, a Mesteretek még jól van. Úgy értem, nemcsak az előadásom, az összes műsorra értem. Ha az mind jól megy nyelvtanilag, logikailag, akkor a Mesteretek van mögötte, és azt jelenti, Ő még jól van itt. Ezért tud segíteni ellenőrizni és javítani. Ha nincs semmi műsorotok és kérdésetek, akkor mit tegyünk?
( Megoszthatom az élményemet Mesterrel? ) Mondd, kérlek. ( Körülbelül tíz évvel ezelőtt, amikor Abu Dhabiban voltam és meditáltam. ) Abu Dabhi! Te Abu Dhabiból jössz? ( Igen, ott voltam. ) Már nem ott vagy? ( Nem, négy éve Indiában vagyok. ) Hol vagy most? ( Indiában. ) Haza mentél. (Igen.) Helyes. ( Szóval, miközben meditáltam, éreztem, hogy nem uralom a testem. Ezért a meditációs helyemről az ágyba mentem. Abban a pillanatban, amint ágyba mentem, egy fényes örvénylő erő elkezdett zúgni a szobámban. ) Egy erő. (Erő, igen.) Erő. (Erő, igen.) Valamiféle erő. Örvénylő erő ugrott a szobádba. (Igen, örvénylő erő. Egy kis sötétség. A lelkem kijött és feléje ment, (Az erő felé.) a ragyogó erő felé. Aztán hallottam egy hangot, “Hová mész?” A feleségem hangja volt. De ő 4000 km-re van a helyemtől. Ezért azt gondoltam, “Ki ez?” Abban a pillanatban, hogy megfordultam, a lelkem újra belépett a testbe. Aztán a ragyogó erő eltűnt. Nem értettem az egész jelenséget. Megmagyaráznád, Mester, mit jelentett az pontosan? ) Én se tudom. Te láttad, és most engem kérdezel, és még régen is volt, “Abu Dhabiban.” Sohasem voltam ott. Ez igazán túl nagy kérés egy öregasszonytól. Soha nem voltam “Abu Dhabiban.” Más valaki? Nos, az valószínű nem száz százalékig tiszta dolog volt, ami próbált bajt okozni neked. De mivel hallottál egy hangot, és újra felébredtél, akkor visszajöttél, így rendben van. Miért törődsz azzal, hová ment? Nem tudom. Soha nem megyek kergetni a dolgokat, hogy hová mennek. Elment és az jó. Ne törődj vele. Néha, valami különleges területen valami történhet. Ne aggódj. Megköszönted a feleségednek? ( Megköszöntem neki. ) Oké, jó. ( Azt mondja, nem akar elveszíteni engem. ) Persze, hogy nem. Szeret téged. Légy boldog. Még amikor távol van is, emlékezik rád. Vagy talán te emlékszel rá. Ti ketten nagyon közel vagytok egymáshoz és az jó. Segíthetitek egymást. ( Köszönöm, Mester. ) Szívesen.