Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Ebben az epizódban a beszélgetés szelíd humorral és őszinte megbecsüléssel folytatódik Ching Hai Legfelsőbb Mester és Bambi Baaba tanítványai között.Hát, ők nagy fiúk. Olyan nagyra nőnek. (…mind természetes.) Ó, igen. Tudom. Természetes, természetes. Tudom. Ez a termék. Maguk termesztik. Nőnek, nőnek, a banánok maguktól.Hallotok engem? Azt hiszem, az életem a mikrofon tesztelése. Van a Mesternek ott mikrofonja? (Néha igen.) Néha. Mit használnak? Elemet? Mert nincs áram. Vagy van nekik? (Néha elemet használunk.) Ó, igen, igen. Nem tudnánk készíteni valami önműködő generátort vagy valamit? Meg tudnánk csinálni. (Igen. Egy időben volt az a generátorunk.) De problémás. Elromlik, és aztán mindig törődni kell vele. (Bosszantó. Nagy zajjal jár.) Nagy zajjal jár. Ó, ó, ó.Ó, ó, ó, ég. Kapcsold le, kérlek, kapcsold le. Úgy tűnik… Egy rovar vagy valami. Ezt is kapcsold le – gyorsan, gyorsan, gyorsan. (Egy rovar repült fel; megégett.) (Mi ég?) (Mester, nem látunk Téged.) Használd a Bölcsességszemedet. Most csak a banánt akarják látni. Nem törődnek velem. Ó, Istenem. A rovarok miatt, Szóval ez a baj. Nem szeretek rovarokat égni látni. Mi az? (Bocsánat érte.) Szóval már megvolt a banán- ünnepség, úgyhogy már megkaptátok a legjobb képet. Fel és le – tudjátok, úgy értem, néha-néha felkapcsolhatjátok a lámpát. Van lámpánk ott fent? (Azt hiszem, van.) Igen? Igen, kérlek. Ha felkapcsolódik, talán elég fényünk lesz. Vagy akár itt is. A nagyot.Tehát ez a levél a Mestertől. Ó, te jó ég. …Tudja, hogy jó az egómnak. Megbocsát nekem. (Megérti.) Megérti, hm? Ez Neki nem probléma. Ő egy nagyon csodálatos személy, ha ezt megérti. De nem tudom, hogyan szerzi meg a könyveimet és minden holmimat, meg ilyesmi. Mindent tud rólam. És én semmit sem tudok Róla. Ez “fantasztikus”. Valamit tudok Róla – tudom, hogy tud vízen járni, hogy tud a levegőben aludni, és el tud tűnni. Megtanulta a láthatatlanság művészetét és minden ilyesmit, igaz? Én is meg tudom csinálni. Tudok vízen járni egy darab fa segítségével a talpam alatt, és így tovább. És néha a levegőben fekszem egy függőágyban, csak egy függőággyal. És mindig az égből ereszkedem alá, valahányszor megyek valahová. Épp most jöttem az égből, valójában – Air France-szal. Semmi gond. Mindig tele vagyok mágikus erővel.Ó, a Mester – ismeri a szimbólumát annak, amit tettünk. A szimbólumot – nem a pénzt, hanem a szimbolikus erőt, amit az országotokhoz ad. A Mesteretek igazán alázatos. Meg kell tanulnom ezt az alázatot. Ez nagyon tetszik nekem, mert én vagyok a Legfelsőbb Mester. A gond a Legfelsőbbel.A Mesteretek igazán gyönyörű. Bizonyára nagyon gyönyörű ember – nagyon tiszta, nagyon alázatos – kivéve, amikor azt mondja, hogy írd meg a levelet, húszszor, írd át. Abban az időben azt gondolod: „Jobb lenne a Himalájába menni.” Igen, igen. Nem számít, mennyire vagyunk odaadóak egy Mester iránt, nehéz elviselni a szidást néha, és azt gondoljuk: „Mit keresek én itt?” Húszszor átírni egy levelet – te jó ég. De Milarepa (Úrnak) négy évbe telt: újjáépíteni és felépíteni a házat újra és újra, és minden nehézséggel együtt. Levelet írni elég könnyű. Számítógéppel csináljátok. Ő olyan gyönyörű.Ő olyan gyönyörű. Az Ő beleegyezésével írtátok ezt? Ezt mind? A Mester diktálta? (Igen, ez az Ő pontos diktálása.) Ó, Istenem. Olyan alázatos. Ő Maga is egy Mester. Miről beszél? Úgy beszél, mintha a tanítványom lenne. Gondoljátok, el tudom ezt viselni? (Talán a Mester jobban tudja, mint ahogy a Mester írja.) Nem vagyok hozzászokva. Nem vagyok hozzászokva, ehhez a sok udvariassághoz. Tudjátok, hogyan beszélek – viccelek, nagyon „nyers” vagyok. Talán túl „nyers” vagyok Neki. Gondoljátok, hogy el tud viselni engem, amikor megérkezem oda? (Minden bizonnyal.) Tessék? (El fog.) (Minden bizonnyal.) Tudja, hogy milyen ember vagyok? Azt hiszem, Ő egy nagyon kedves és komoly ember. Nevet, vagy sem? Szokott? (Igen, szokott.) Szokott?Sokat viccelődik? (Igen.) Akkor rendben van. Különben nem tudom, hogyan viszonyuljak Hozzá. Látjátok, milyen fehér itt a Hold? (Mert most Európában van.) Igen. Afrikában fekete, ugye? A fekete gyönyörű. Ó, gyönyörű leveleket írtok. Ki ez az anya? Emmerasi, Emmerasi Jerani. Ó, hosszú neveitek vannak Afrikában. Istenem, fél órámba telik elolvasni a nevedet. Odera Emmerasi Jerani Nambieri Keramera.Ez egy gyönyörű nyelv. Amikor beszéltek… Tudtok mondani valamit afrikaiul, hogy meghallgassam? Nagyon ropogósan hangzik. Igen. A nevek Afrikában gyönyörűek. (Ő szuvaniul beszél, én pedig csigandául.) Igen? Nem tudtok kommunikálni. Ó, ez különböző? (Igen, ő Matából származik.) (De ugandaiul is tudok beszélni. Úgy értem, luganda nyelven.) Igen. Akkor kérlek, beszélj lugandaiul. Kérlek, beszélj. Tudsz? (…Ching Hai Mester.) Te is ismételd meg. Beszélj hozzá luganda nyelven. (…Ching Hai.) Mi…? Azt értem, hogy „Ching Hai”, de a többit, nem tudom. Szóval, mi van a „Ching Hai”-jal?(Azt mondjuk, hogy nagyon hálásak vagyunk, hogy megkaptuk ezt a legritkább Áldást és Kegyelmet a Bölcsesség Mestereitől, Akik lehetővé tették számunkra, hogy megérkezzünk és megáldassunk Ching Hai Mester Lótuszlábainak jelenlétével.) Köszönöm szépen. A Mesteretek nagyon jól tanított titeket, ahogy beszéltek. Az én tanítványaim nem beszélnek így. Nem tudják, mik azok a lótuszlábak. Soha nem beszélnek így. Amikor hozzám jönnek, soha nem mondják: „Ó, hódolattal adózunk Lótuszlábaid előtt.” Azt mondják: „Mester, hol az étel?” „Hol a konyha?” „És a (vegán) cukorkáim, a (vegán) sütijeim, az áldott (vegán) ételem – hol van?” Így beszélnek a tanítványaim. Félek, hogy megfertőzik az ásramotokat a nyers modorukkal. Soha nem tanítottam őket [erre].Gyönyörű, ahogy beszéltek. Szerintem jobb. A legtöbb hagyomány ilyen, kivéve a miénket. Nem úgy beszélnek, mint ti. Nem költenek ilyen verseket. Bármikor látjátok őket, csak ételt akarnak. Amikor engem látnak, csak ételt akarnak. (Vegán) ételt akarnak a repülőtértől kezdve, egészen idáig, és aztán holnap újra akarnak.Ó, ez gyönyörű, ahogy beszéltek. A legtöbb afrikai, akivel találkoztam, így beszélt. Úgy beszélnek, mint a költészet, és ez nagyon tetszik nekem. Azt hiszem, Ugandába küldöm a tanítványaimat, hogy tanítsa őket a Mesteretek, hogyan viselkedjenek és hogyan beszéljenek. (De Afrikában mi is azt gondoljuk, hogy magasztos modort tanulnánk Tajvanról (Formosáról).) Ó, tényleg? Nem. Tajvanon (Formosán), mi csak dolgozunk. Látjátok. Valószínű nem fordítunk túl nagy figyelmet a spirituális élet költői oldalára. Talán azért, mert túl türelmetlen vagyok a küldetéssel, amit el kell végeznem. Gyorsan el akarom végezni, és visszavonulni, elmenni Ugandába, és keresni egy bokrot a Mesteretek mellett, és elütni az időt. És a világ modorát hadd tanulják meg. (Szívesen látjuk.) „Szívesen”, hm?Photo Caption: „Egyek vagyunk! ”
