Vess véget ennek a rejtett háborúnak, akkor minden háború véget ér majd, eléred a valódi tartós világbékét, 2/9 rész

Most minden nap vannak katasztrófák. Minden nap, ha bármilyen csatornát néztek, tévécsatornát vagy akár internetes csatornát, mindenhol mindig valamilyen katasztrófákat láttok – példátlan katasztrófákat. Emberek halnak meg, ingatlanok mennek tönkre, termőföldek és termények pusztulnak el. Az emberek egyre kétségbeesettebbek. Egyre többen nem is tudják már, mit jelent az, hogy „az ételtől jóllakni”. Ma esznek, de nem tudják, hogy holnap lesz-e ennivalójuk. Reggel esznek. Nem tudják, hogy este kapnak-e valamit. Mindez azért, mert elpusztítjuk az életben maradás lényegét. A SZERETET lényegét, ami az univerzumban minden élet alapja. Azaz: úgy bánni mindenkivel, ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjanak.

Az emberek még mindig az utcán alszanak, nagyon vékony sátrakban, viharos, havas, zord, esős időben, egy vékony, nagyon vékony sátorban, és a hó mindent beborít. Hajléktalanok. Nem hajléktalannak születtek. Korábban nem voltak hajléktalanok. Lehet, hogy munkahelyük elvesztése, magas adók vagy súlyos betegség miatt váltak hajléktalanná, amit nem tudtak megfizetni, de muszáj volt, mert életben kellett maradniuk. És mindezek után semmi sem maradt nekik. Így az utcán kell élniük, nincs ételük, házuk, vizük, fürdőszobájuk. Le kell nyelniük a méltóságukat, hogy koldulni menjenek ételért, vagy a piszkos kukákból szemetet egyenek! Ha lehet egyáltalán, össze kell húzódniuk abban a kis sátorban.

Miközben mi billió USA dollárokat költünk mások megölésére. Ők azok a mások, akik pont úgy néznek ki, mint mi, orral a közepén, szájjal alatta és két szemmel mindkét oldalon. És mi továbbra is egyre többet költünk olyan „hihetetlen” fegyverekre, amelyeket pár száz évvel ezelőtt, vagy akár tíz évvel ezelőtt még elképzelni sem lehetett, csak azért, hogy pontosabban öljünk, csak azért, hogy precízebben öljünk, és csak azért, hogy még több rombolást, pusztítást okozzunk mindenhol, hogy mások, habár nem találják el őket a golyók, mégis meghaljanak éhségtől, hidegtől, mert nincs áram, nincs víz, nincs élelem, a termésük megsemmisült. Már nem tudom, kik vagyunk. Még illik ránk az „ember” szó?

Manapság rosszabbak vagyunk, mint az állatok. Az állat(-személyek) nem tesznek velünk semmi rosszat. Csak segítenek, szeretnek minket. Ha azt gondolod, hogy a tehén(- személyek) különböznek a kutya(- személyektől), gondold át újra. Ha megnézel néhány videót, amit a hír csapat és én gyűjtöttünk neked, meg fogod érteni. Nincs különbség a tehén-, kecske-, juh- és más állat-személyek és a kiskedvenc kutyád, macskád, madaraid között. Ha nem láttak téged, ha a tehén-személy sokáig nem látott téged, és te visszajöttél, akkor a fejét a testedbe fogja ütni, hogy üdvözöljön otthon. Néha kockázatot vállal más állatokkal vagy akár mérges kígyókkal szemben, hogy megvédjen téged – oly sok ilyen igaz történet van.

Még egy csirke-személy is, akinek a kis testét habozás nélkül megennéd, és élveznéd a szenvedését, vérét és húsát – ők is végtelenül szeretnének téged. Intelligenciájuk van. DNS-ük van, szinte olyan, mint egy ember DNS-e. Egyszer viccelődtem néhány kísérőmmel. Mert azt mondták, hogy a csirke-személynek szinte olyan DNS-e van, mint az embernek, és én azt mondtam nekik: „Ó, ismerek egy embert, akinek szinte olyan DNS-e van, mint egy csirke-személynek.” De ez nem humoros vicc. Nem az. Akkor vicces volt, nevettek. De egyáltalán nem vicces, amikor az életük a te irgalmadon múlik, és te nem mutatsz irgalmat.

Annyi ételünk van. Néhány ember Âu Lạcban (Vietnam), még rizst sem esznek, csak zöldségeket esznek, és egy kevés gyümölcsöt. Így eddzenek, hogy akár a vízen is lebegni tudjanak, meditálni a vízen. Összegyűjtöttem néhány ilyen történetet és videót, de túl sok van, ezért nem tudunk mindig mindent megmutatni. Remélem, hogy találnak ebből néhányat, és megmutatják nektek. Csak egy-két példa, de nagyon sok van.

Ms. Tuyết: A nevem Phạm Kim Tuyết. Đại An falucskában élek, Thới An Hội községben, Kế Sách kerületben.

Đoàn Như Phú: Tuyết asszony, mikor fedezte fel először, hogy képes a vízen lebegni?

Ms. Tuyết: Körülbelül nyolc vagy kilenc éve. Mert akkoriban, 2009. október 10. körül abbahagytam a rizsevést. Aztán egy nap egy hangot hallottam, egyfajta suttogást a fülembe, mondván: „Menj le a folyóhoz, lebegni fogsz a vízen.” Először nem hittem el. De később a tévében láttam, hogy egy apa és a fia tudnak lebegni. Így azt mondtam: „Rendben, hadd próbáljam meg!” […]

Đoàn Như Phú: Ó, Istenem, mindenki, ezt olyan nehéz elhinni. Tényleg képes teljesen ellazulva, teljes lótuszülésben feküdni a vízen, hagyva, hogy az áramlat magával vigye. Azt mondja, reggeltől délutánig képes így maradni, de az a gond, hogy az áramlat meredek partokhoz vagy akadályokhoz sodorhatja. És ha hirtelen egy hajó jön, az nagyon veszélyes lehet. Mert amikor valaki meditálva fekszik, véletlenül elaludhat. Érted? Meditálás a vízen fekve. Ez a legelső alkalom, hogy ilyet látok. Először látjátok, igaz? Látjátok, ott fekszik meditálva, teljesen ellazulva, hagyja, hogy az áramlat magával vigye. Tapsoljatok neki, gyerekek! Ez hihetetlen. És még mosolyogni is tud közben. Emberek, már több mint öt perce sodródik így. És azt mondja, hogy bármikor, ameddig csak akar, így tud lebegni. […]

Ms. Tuyết: Amikor először mentem le a folyóba, a lányom azt mondta: „Anya, írj nekem néhány verssort!” Kiléptem a folyóból, és azt mondtam: „Mit tudnék én a versírásról?” Aztán egy pillanatig elgondol- kodtam, és azt mondtam: „A vízen fekve olyan szabadnak és nyugodtnak érzem magam. Jelenleg csak gyümölcsökön és zöldségeken élek.” Ezalatt azt értem, hogy tényleg csak zöldségeket eszem. […]

Még ha csak zöldségeket eszel is, életben maradsz, jól nézel ki, és jól vagy. Semmiben nem szenvedsz hiányt. Még az egyszerű burgonya, paradicsom vagy kis bab is elegendő táplálékot és energiát ad a megélhetéshez és a jó élethez.

Mi, a hír csapat és én, minden nap összegyűjtünk mindent, amit csak tudunk, amit tudok, a saját kis időmben. Mert sok mindent kell csinálnom. Magamnak kell ellenőriznem és szerkesztenem az összes műsort a Supreme Master Television-ön. És fotózok, szerkesztem és válogatom őket. És még sok más dolgot is csinálok, az úgynevezett házi feladatomat, a házimunkát, és főzök magamnak. És mosok, amit csak tudok. Még a ruháim felakasztása és levétele is időbe telik, mivel itt nincs automata mosógép, minden időbe telik. Örülök, hogy nagyon kevés helyet kell takarítanom. És a ruháim szerények, nagyon könnyű mosni. De így is minden időbe telik.

Bárcsak többet tehetnék a világért. De ehhez nagyon sokat kell meditálnom is, annyi órát, amennyit csak tudok. És belül is fogadnom és kezelnem kell az utasításokat. Nem csak az Istenek és a Szentháromság utasításait, hanem a különböző Királyok, a Menny különböző Részlegeinek jelentéseit is. És az energiámat az emberek megáldására kell fordítanom. Elsősorban a tanítványaimra, mert ők még nem teljesen érettek. Bármit látnak a belső látomásaikban, az még nem sok. Tovább kell majd fejlődniük. De büszke vagyok rájuk, mert a legtöbbjük nagyon jól fejlődik, és nagyon őszinték. Különösen manapság, amikor sürgetőbbek, szorgalmasabbak a spirituális gyakorlatukban, ezért nagyon jól fejlődnek.

Photo Caption: Istenszeretet által szerényen él a kerted sarkában, hogy bármi lehetséges módon segítsen

Kép letöltése