Bolygónk jelenlegi helyzete a nagy spirituális tervben, 4/4 rész

Bárcsak mindannyian megtapasztalhatnátok belőle (Mennyből) valamit, legalább néha, hogy tudjátok, hogy a Menny valóban létezik. Nos, nem kívánom, hogy a pokolra menj, hogy megtudd, az is létezik. Á, ez ISTEN Kegyelme. Ha bárki átélhetne akár egy halálközeli élményt, és a Mennybe, vagy akár a pokolba juthatna az Úr Jézus védelmével, hogy láthasd a poklot, lásd a szenvedést magad körül, de az rád nem fog hatni.

Valerie Carter amerikai lelkész megosztja nővérével közös testen kívüli élményét, amelynek révén a Mennybe és a pokolba is eljutottak, egy angyal és az Úr Jézus (vegetáriánus) vezetésével. 1981-ben a hatéves Valerie és kilencéves húga, Heather pizsamapartin vettek részt a Bay Area-i [USA] lakásukban. A két lányt megfegyelmezték, mert rendzavarók voltak akkor vasárnap a templomban. Bűnbánatot érezve, nehéz szívvel feküdtek le. Azon az éjszakán Valerie egy kopogást érzett a mellkasán, és látta, ahogy a lelke felemelkedik a testéből, figyelve fizikai alakját lent. Látta, hogy Heather is emelkedik. Ragyogó fény ereszkedett alá, és egy hatalmas, nyolc láb magas angyal kísérte őket, miközben lassan, mintha mozgólépcsőn emelkedtek volna a Mennybe.

Elérték a Menny kapuit – nagy, befelé nyíló gyöngykapukat, melyeket két magas angyal őriz lebegő, tüzes kardokkal. Az angyal átlátszó, arany utcákon vezette a két lányt egy fehér Élet Forrásához, ahol koi hal-személyek úszkáltak, és vizük az Élet Folyójába ömlött. Az angyal arra utasította őket, hogy várják meg az Úr Jézust. Miközben etette a hal-személyeket, Valerie elsöprő örömöt, békét és biztonságot érzett. Megjelent az Úr Jézus, Valerie és Heather pedig izgatottan megölelték Őt. ISTEN tróntermébe vitték őket, ahol az Úr Jézus ellazultan ült egy fehér trónon, jobb lábát a bal fölött keresztbe téve, a háttérben a szivárvány színeivel. Az angyalok az „El Shaddai”-t énekelték, Valerie pedig, megrendülve, az Úr Jézus lábánál sírt, simogatta a keresztre feszítés sebhelyét a lábán, és a hajával törölgette. Dicsőítő énekeket énekelt, köztük egyet, amelyet az édesanyja írt. Az Úr Jézus a bal térdére emelte; a lány jobb fülét a mellkasához szorította, és hallotta az Ő szívverését.

”’Ba-bumm, ba-bumm.’” És az én szívverésem és ISTEN szívverése szinkronban kezdett verni. És abban a pillanatban megértettem azt a nagy Szeretetet, amelyet Ő az emberiség iránt érez, és hogy miért hozta meg az áldozatot, és hogy újra megtenné, ha kellene. [...] Mintha egyek lettünk volna.

Valerie ezután kéz a kézben sétált az Úr Jézussal egy buja paradicsomon keresztül, amely a Yellowstone Nemzeti Park Hayden-völgyére hasonlított, tele élénk zölddel, lila és rózsaszín virágokkal, pillangókkal, méh(-népekkel), oroszlán- és sas (-személlyel), és tán unikornisokkal vagy Pegazus-szerű lényekkel. A jelenet megváltozott, miközben Valerie és Heather fenséges fehér ló(-személyen) lovagoltak az Úr Jézussal, a Menny eleven tájai felett repülve. Ezután beléptek egy falak nélküli szobába, amelyben egy nagy, aranyleveles Életkönyv állt, amelybe jobbról balra írt szavak voltak egy ősi nyelven. Valerie, diszlexiája és első osztályos korlátozott olvasási képessége ellenére, felismerte a saját és mások nevét, és ünnepelte a jelenlétét. Az Úr Jézus elmagyarázta, hogy a nevek kitörölhetők lázadás vagy az Ő elutasítása miatt, amit Valerie igazságosnak fogadott el.

Az élmény elsötétült, ahogy lassan aláereszkedtek a pokolba, amelyet egy védőkupola árnyékolt, elrejtve az Úr Jézus jelenlétét. A pokol koromsötét volt, kén, rothadás és mosdatlan test szagának bűze terjengett benne. Valerie „sírást és fogcsikorgatást” hallott, a megbánás és a végtelen „mi lett volna, ha” gondolatok kínzó hangját, amelyekből hiányzott a bűnbánat. Látta Ádám és Éva ábrázolásait, amelyek ISTEN elutasítását jelképezték az emberiség által. Szomorúságot érzett, de félelmet nem, biztonságban érezte magát az Úr Jézus jelenlétében, megértve, hogy az emberek a poklot választják, ha elutasítják Krisztust.

Stb…

Különben, ha csak egy átlagos lélek kerül oda, akkor azt bármelyik pokol fel fogja szívni, és a pokol súlyosságától függően amúgyis szenvedni fog, függetlenül attól, hogy mennyire súlyos az a pokol. Vannak poklok, ahol ha véletlenül átmész ama pokol ajtaján, soha, soha, soha, soha nem fogsz tudni visszatérni. Ó, végtelen csapdák és poklok vannak ebben a világban, mert az emberek régóta léteznek, és annyi poklot teremtettek a saját vágyaikkal, a saját nem túl jó cselekedeteikkel, hitetlenségükkel ISTENben és ISTEN tagadásával, például ISTEN Fiának, Jézus Krisztusnak a tagadásával, a Buddhák tagadásával, akik segíthetnének nekik és emelhetnék a spirituális értékrend, spirituális szint szerinti helyzetüket.

Most látod, miért próbált segíteni nekünk sok lény különböző bolygókon. Mivel ISTEN Kegyelméből egy magasabb tudatossági szintre fejlődtek, így ismerik a szenvedést, amin keresztülmész. Többé-kevésbé voltak ott. Így most látják, hogy mi vagyunk ennek a nagy spirituális tervnek az egyetlen része, amely még stagnál egy alacsonyabb tudatossági szinten. Nagyon igyekeznek segíteni nekünk.

És ISTEN oly Irgalmas, hogy Tanítókat, Mestereket, megvilágosodott Szenteket és Bölcseket küld, hogy minden lehet- séges módon segítsenek nekünk. De mi, mármint az emberi faj, ősidők óta annyira terheltek vagyunk karmával és rossz mérgekkel. Így nagyon nehéz megérteniük, hogy a Mesterek csak segíteni akarnak nekik, és feltétel nélkül szeretik őket, hogy ez az utolsó esélyük arra, hogy megtegyék az első lépéseiket a Hazafelé vezető úton. Hogy megtehessék az első lépéseket a Szabadság útján, hogy eljussanak igazi Otthonukba, hogy élvezhessék az áldást és a boldogságot.

Ahelyett, hogy úgy döntenének, hogy sok-sok eljövendő eonra lemaradnak, és még ha valaha is találkozni tudnak egy igazán nagyszerű Megvilágosodott Mesterrel, aki felemeli őket és visszahozza őket igazi Otthonukba, ahol örök békében, boldogságban, üdvösségben, élvezetben lehet részük, gondtalanok lehetnek, örökké boldogok, boldogok ISTEN Karjaiban, ISTEN Kegyelmében, akkor soha többé nem éreznek majd semmi jobbat ennél, és soha többé nem akarnak majd visszatérni ebbe az alantas, nehéz fizikai világba. Még csak bele sem gondolnak. Csak élvezik az új világot, ami Hazafelé tart.

Örökké térdelhetünk, leborulva ISTEN előtt, a mi Szülőnk, egyetlen Szülőnk, a mi MAPÁNK előtt, hogy örökkön-örökké, örökké hálát adjunk, mert ez a leghihetetlenebb Ajándék, amit a létezésedben kaphatsz. Sose lehetünk elég hálásak ISTENnek. Sose tudjuk eléggé viszonozni ISTENnek. Sose tudjuk eléggé dicsérni ISTENt. Sose szerethetjük eléggé ISTENt. Csak ISTEN szeret minket, és mi csak élvezzük. Ezen alapul a Mennyei élet – ISTEN Szeretete, ISTEN Irgalma, ISTEN Kegyelme és ISTEN Bölcsessége szerint élni. Nincs semmi más, amihez hasonlíthatjuk, és amiről beszélhetünk. Még a legjobb mesék is, amiket olvastál – az semmi. Ez egy porszem ahhoz képest, amit akkor fogsz tudni, ha ismered ISTENt.

Nos, azt kívánom mindannyi- ótoknak, hogy érjétek el ezt a célt most a fizikai életetekben, mielőtt túl késő – hogy megismerhessétek ISTENt, szeressétek ISTENt, dicsérhessétek ISTENt, bízhassatok ISTENben. Akkor majd megtudod, hogy az élet itt csak egy tört pillanat ahhoz képest, amit örökké élvezni fogsz a magasabb Királyságban. Személyesen is hálát adok ISTENnek minden nap, mindig, amikor eszembe jut. Evés közben, alvás közben, meditáció közben, munka közben – bármiben, a nap minden másodpercében. Mellesleg, nem igazán alszom.

És mellesleg az állat-személyek azért tudnak nekem ilyen meg olyan jóslatokat vagy híreket mondani vigasztalásul, mert ők mindig megkaphatják azokat ISTENtől. Mert az ő ajtaik mindig nyitva állnak ISTEN előtt. Csak úgy kell leélniük az életüket, ahogyan arra kijelölték őket. De annyira tiszták, annyira egyszerűek, hogy ISTEN mindig beléphet a lényükbe, bármilyen kicsik vagy nagyok is, és bármit, bármilyen hírt megadhat nekik, amit csak megtudhatnak. Míg a többiek, például az emberi faj, nem tudhatja. Habár

ISTEN mindegyiküket egyformán megajándékozza, egyformán szere- ti, de az embereknek a legnehezebb kapcsolatba kerülni ISTENnel. Nem mintha ISTEN nem akarná; csak az emberek nem akarják. Az emberekre annyira ránehezedik a munka, az aggodalom az étkezés, a ruházat, a falak miatt, amelyek között élnek, a tető a fejükön, és a technológiai fejlődés számos más új és újabb vívmánya miatt. A technológiai fejlődés nagyon jó, nagyon jó. Komfortosabbá, kényelmesebbé teszi az ember életét. De van egy mellékhatása: az embereket, vagy bármely lényt, aki kapcsolatban áll vele, vakká és süketté teszi valódi spirituális erejük és igazi Otthonuk felé.

Oké, azt hiszem, mára eleget mondtam. Ha bármilyen további fejlemény van a békével vagy spirituális kérdéssel kapcsolatban, örömmel tájékoztatlak mindenről, amit szabad közölnöm. De most sokkal jobb, azt kell mondanom, hogy nyíltan beszélhetek, és szinte mindent elmondhatok, amit ISTEN rám ruházott, vagy tudtomra adott, vagy megengedte, hogy tájékoztassam a világot. Valahogyan örülök, hogy nyíltabban tudok beszélni a spirituális dolgaimról. Végtelenül hálás vagyok ISTENnek mindenkor. Remélem, te is hálát adsz ISTENnek, még akkor is, ha nem látod ŐT, vagy nem érzed az Ő Szeretetét.

A Bibliában ez áll: „Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” És: „Ha nem leszel ismét gyermek, nem léphetsz be ISTEN Országába.” Légy gyermek a gondolataidban, a tetteidben, bármit is szeretnél tenni – azaz teljesen tiszta, ártatlan és ISTENben bízó. Akkor majd ISTENnel leszel összeköttetésben, akár tudsz róla, akár nem. De ezt a mindennapi áldások által, a veled megtörtént csodák által, a védelem által fogod tudni, bármikor bajban vagy. Ezer százalékig bíznod kell ISTEN Szeretetében. Kérlek, tedd céloddá. Minden más úgyis csak átmeneti.

És mellesleg, megismétlem: Ne aggódj miattam. Bármit tapasztalok, a te érdekedben meg kell tapasztalnom. És el fog múlni. Úgyis minden elmúlik. Nagyon szeretlek. ISTEN annyi Szeretetet ad nekem, így megoszthatom veletek. Kérlek, emlékezz ISTENre, szeresd ISTENt, dicsérd ISTENt, és bánj másokkal úgy, ahogyan szeretnéd, hogy veled bánjanak. Ennyi az egész. Nagyon egyszerű békés életet élni ebben a fizikai világban. Bármi másért, meg kell próbálnod találni egy nagyszerű Megvilágosodott Mestert, aki megmutatja, segít, megosztja az érdemeit, hogy egyre jobban, egyre messzebbre, messzebbre felemeljen az úton, Hazafelé. Nagyon szeretlek. Örökké, végtelenül hálásak vagyunk ISTENnek. Köszönöm, URAM.

Photo Caption: „Együtt növekedve ugyanazért a magasra emelkedő célért”

Kép letöltése