Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Ebben az epizódban a Mester az újságírók nemes kötelességéről beszél a hírek közvetítésében.(Mester, idén itt ünnepled a holdújévet?) Nem tudom. (Ha itt ünnepeljük a holdújévet, előadhatnák újra a hawaii kulturális műsort?) Ez remekül hangzik. (Az csodálatos lenne!) Mindenkinek tetszik?(Mester, mikor adod ki a videofelvételt?) Az nem olyan egyszerű. (Megígérted, hogy…) Maguktól csinálták. Nem én kértem meg őket. A műsort a tanítványok állították össze. (Igen.) Néhányuk hivatásos. (Igen.) (A gyerekek előadása…) (Még nem fejeztem be a munkát. Holnap visszajövök dolgozni.) Boldog családi ügyek, igaz? Édes, ugye? Meleg és meghitt, igaz? (Kent megkérdezte: „Már végeztél, apa?”) Rendben. Akkor szólj nekik. (Ő tudja, hogy ma este az újságon dolgozom.) Valóban? (Akkor miért nem dolgozom rajta?) Te jó ég! Tényleg? Sürgős? (Megmondtam a nyomdának, hogy holnap reggel átvisszük.) Ó, tényleg? Rendben.(A szórakoztató műsor csodálatos volt. Ha megengednéd…) Csak úgy, rögtönözve adták elő. (Ha újra előadatná velük itt, nagyon szórakoztató lenne, különösen holdújévkor.) Áruljunk jegyeket? A jegybevételből támogassuk a segélymunkánkat? (Igen, az is működhetne.) (Persze. Nem tartanánk meg magunknak a pénzt, akkor miért kellene aggódnunk?) Ez a gond. Az emberek akkor is bírálnának, szokás szerint. A saját pénzemet teszem bele, mégis bírálnak. Nem furcsa? (A Mester adófizető! Már befizette az adóját az Egyesült Államokban.) Muszáj. Különben nem kellene. (Amikor az amerikaiak kérdezik, azonnal mondhatod: „Én fizetek adót, tudják!”) Ha azt kérik, hogy fizessek, fizetek. (Igen.) Nem mintha én… (Nincs jövedelmed, miért kérnék, hogy adót fizess?) Nincs jövedelmem. Ez mind olyan pénz, amit én magam rakok be. Minden egyes dolláromat beleadom.(Mester, idén, jövőre vagy valamikor a jövőben meg kéne jelenned egy nagyszabású nyilvános rendezvényen az Au Lac-i (vietnámi) közösség előtt.) Jaj nekem! (Hogy tudjanak …) Minek? (Nem mintha mutogatni akarnánk magunkat, vagy ilyesmi.) Ó! (Hanem azért, mert előbb ezt kell megteremtenünk, hogy bővíthessük a tevékenységünket.) De a minap elmentem egy nyilvános előadást tartani. Aki el akart jönni, eljöhetett; aki meg akarta hallgatni, meghallgathatta.(Igen, de nem hirdették széles körben.) (Nem hirdették meg. Csak a tanítványok tudtak róla; csak köztünk és Mester közt volt.) De tele voltak vele az újságok. Hogy mondhatjátok, hogy nem volt meghirdetve? Nemrég egy nagyon nagy előadóteremben tartottam előadást. (Anaheimben, ugye? Igen.) (Anaheimben.) Mintegy hét- vagy nyolcezer ember volt ott. Au-Laci (vietnámi) emberek is voltak ott. (Voltak ott Au Lacból, (Vietnámból), és sokan jöttek Texasból meg északabbról is.) (A külföldi Au Lac-i (vietnami) újságok nem írtak róla?) Talán nem vették a fáradságot, hogy megjelentessék. Mit tehetünk? (Nem, azért, mert…)(Mesternek is kellene valamiféle sajtócsapat…) (Kell egy csapat, ami kapcsolatba tud lépni a sajtóval.) Valóban? (Honnan tudnának róla, ha senki sem keresi meg őket?) Ó, tényleg? (Mert Amerika hatalmas ország.) (Honnan tudnának róla, ha nem terjesztjük a hírt?) Oké.(Amikor például közzétettél valamit, a Register tudomást szerzett róla. Valakinek biztos értesítette őket. Nem maguktól bukkantak rá.) Ó, értem. (Például…) Mert vannak helyi kirendeltségeik. (Igen. Például amikor a rendőrség elkap valahol egy tolvajt, odahívják a sajtót.) Igen, így van. Nos, azt hiszem így működik. Tehát valaki, aki ismeri őket vagy kapcsolatban áll velük, szól nekik. Ah, rendben. (A Legfelsőbb Mesternek kell egy sajtótitkár.) Ó, csakugyan? (Például most…) Akkor szólhattok valamelyik tanítványomnak, hogy intézze el. Ki más csinálná? Én nem tudnám, hogyan kell mindezt intézni. Ez kissé sok nekem! Nem ismerem az ilyen dolgokat. Rendben. Így van? Sajtótitkárt tartani nem túlzás egy kicsit? Nem úgy festene, mintha kérkednék?(Ez nem kérkedés. Csupán adminisztratív feladat.) (Csupán tájékoztatja a sajtót, hogy írhassanak róla.) Valóban? Valóban? Rendben, rendben. Jó. Holnap megkérem őket, hogy kezdjenek foglalkozni a sajtóval. (Csak tudatni az emberekkel hogy mit csinálsz.) Ó, tényleg. Rendben. Mi nem értünk az ilyesmihez. Túl bonyolult. Én csak azt tudom, hogy a spirituális gyakorlás elég. Miért kell mindennek olyan bonyolultnak lennie? Sajtóreferens, és aztán később milyen más referens lesz? Politikai, és aztán még mi más? Tényleg? Jó. Mert általában… (De Mesternek csak Dharma-őrei vannak, igaz?) Ó! A Dharma-őrök a tanítványokat tartják kordában, nem a kívülállókat távol. Különben mind körém gyűlnének! Mindig a kezemet és a lábamat akarják fogni.(Ez nagyon fontos ahhoz, hogy a hír terjedjen.) Ah. Rendben, rendben. Halljátok? (Igen, igen.) Beszéljetek az emberekkel… (Igen.) Hallottátok, ugye? (Igen.) Beszélj … és a többiekkel valamiféle sajtóbizottság felállításáról, rendben? (Igen.) (Mesternek már van kapcsolattartója, egy összeköttetése.) Igen. (Így ha írni akarnak valamiről, egyszerűen felvehetik vele a kapcsolatot.) Ó! Tényleg! Ha történik valami, hívják fel őket. Az Au Lac-iakat (vietnámiakat) hívják, igaz?(Ha történik valami, az egyik lehetőség a telefon; a másik pedig a fax…) (Telefonon vagy faxon azonnal értesíteni lehet őket.) (Azonnal értesíteni a sajtót.) Szóljatok, hogy állítsanak fel egy ilyen sajtóbizottságot, ahogy kértétek. (Igen. Ha történik valami…) (Amit Mester tesz, arról a sajtó nem tud. Sajtóbizottságként viszont tájékoztathatjuk a sajtót arról, amit a Mester tett.) (Találkozhatunk az újságírókkal.) Valóban? (Aztán terjeszthetjük a hírt.) Oké. (A hírt azonnal terjeszthetjük.) (Folyton tájékoztathatjuk őket.) Vagy amikor találkozni szeretnétek velem, egyszerűen csak jöjjetek el. Miért kellene… (Nem, túl sokan vannak…)Akkor intézzük a sajtócsapaton keresztül, rendben? (Igen, és az gyors is. Ahogy a Mester mondta: „Most szeretnék találkozni az újságírókkal, akik a minap itt jártak.”) Valóban? Akkor azonnal találkozhatok velük? (Igen, azonnal találkozhatsz velük.) Értem, rendben. Akkor a sajtóbizottságon keresztül intézem. (A sajtóbizottságon keresztül az újságírók azonnal eljöhetnek Hozzád.) Rendben. Most, hogy kértétek, tudok róla, és meg tudom tenni.Ezelőtt soha nem gondoltam ezekre a dolgokra. Spirituális gyakorlóként igazából csak a hegyekben kellene maradnom és gyakorolnom, nem pedig ide-oda járnom. (Miért találkoznál a sajtóval?) Ennek így kellene lennie. Miért találkoznék a sajtóval? (Belekeveredni mindebbe.) Miért keverednék bele mindebbe? (Belekeveredni.) De már megtörtént, és az ügy egyre nagyobb lett, így végül mindannyian tudomást szereztetek róla. Most pedig, hogy tudtok róla és eljöttetek meglátogatni, beszélek nektek róla. Valójában spirituális gyakorlókként a dolgoknak nem kéne ilyen bonyolultnak lennie. (Mester spirituális gyakorlása olyan ismertté vált, hogy az emberek felfigyeltek rá.) De fogadni mernék, hogy most végre hajlandók lesztek megtenni. Régen, ha szóltam nektek, ugyan ki hallgatott rám?(De Mester, nem látod, milyen hasznos volt a legutóbbi hawaii utad? Látod?) (Ha például meghívtak egy rendezvényre, egyszerűen csak odamehetsz.) Ah! Tényleg? (Mint ma, Mester fáradt, mégis itt ülsz, teázás közben vendégeket fogadsz.) Ah! Tényleg? (Miért kell látniuk Mestert, hagyják Mestert pihenni.) Oké, oké. Értem. (Az egyik kapcsolat hozta a másikat, látod, Mester? Ha legutóbb nem találkoztunk volna Mesterrel Hawaiin, nem lenne ez a találkozó ma.) Igen. Valóban? (Mester, tudtad? Ahhoz, hogy ma találkozhassunk Veled, legalább két hete kapcsolatba kellett lépnünk.) Igazán. (Ezt nem most szerveztük meg.) Ó! Tényleg! (Igen.) Én csak az utóbbi néhány napban hallottam róla. (Igen. Mert ők…) Három-négy napja, valahogy úgy. (Folyton érdeklődtek felőle.) (Többször is kapcsolatba kellett lépniük velünk, mire végre eljuthattunk ide.) Azért, mert én sem vagyok mindig itt. Épp most jöttem vissza Houstonból. (Igen.) Így engem is nehéz elérni. (Kapcsolatba léptünk (…)-val, de ő sem tudta.) Ó, értem. (Így ez ment oda-vissza. Csak ma reggel tudtuk meg a címet.) Értem. (Délelőtt fél tizenegykor.) Igen. Rendben. Szóval végül beavattak a titokba, igaz? (De az a helyzet, hogy az ide vezető út nagyon nehéz.) Ha a tanítványok megtudnák, és mind idegyűlnének, végünk lenne.(De Mester, tudtad? Az ide vezető út tényleg nehéz.) Igen. (Egyből ideértünk!) És mégis sikerült ideérnetek? (Csak egyenesen átmentünk rajta.) És egyszer csak ideértetek. (És a mai nap különösen szokatlan volt: nem volt forgalmi dugó. Egyáltalán semmilyen akadály. (Egyáltalán nem volt akadály, sem forgalmi dugó.) (Ilyen még sosem történt: máskor mindig van forgalom.) (Általában borzalmas a forgalom.) (Ma igazán szokatlan.) Csodák mindenfelől? (Igen.) (Igazat mondok. Nehéz elhinni, de valóban megtörtént.) (Nehéz elhinni, de igaz.) Akkor hát… (Nem, de valóban rendkívüli volt, Mester.) Rendben, most tudjátok. (Még a legkisebb forgalmi dugó sem volt.)Igen. Most, hogy ti, a sajtó tagjai kértétek, legközelebb, ha történik valami, értesítjük azokat az embereket, rendben? (Igen.) Én értesítem ezt a kettőt; ők segíthetnek értesíteni a többieket, azok pedig segíthetnek értesíteni a többit. Így. Mi ez? Miért kell leírnotok? (Nyisd ki az egyik újságot.) (Igen.) Mire kellenek neked a névjegykártyák? Ezek az újságok olyan híresek, hogyne ismernék őket az emberek? Rendben.(Akkor lett híres, amikor közölte a Legfelsőbb Mester fényképét.) Tényleg? (Igen. Mester, megfelelőnek találod a könyv nyomtatását?) Hm? (Amit a Vietnam Post nyomtatott.) Ó! Nagyon szép! Hű, ez óriási! Nagyon szép. (A fekete-fehér lapszám.) Az előző szám, és aztán a következő, a bocsánat kérő szám, igaz? (Az előző szám nem nézett ki nagyon jól.) Tényleg? (Az előző számot túlságosan sietve készítettük.) Olyan nagy, olyan nagy! És a címlapon is volt? Ez biztosan sokba került, igaz? Zavarban vagyok. Nagyon zavarban vagyok. Annyira zavarban vagyok, annyira zavarban vagyok!(A Vietnam Post most nagyon híres.) Mondjátok meg nekik, hogy küldjék át a pénzt, és több példányt nyomtatunk. Ha már szóba került, akár meg is említhetem. (Hatezer példány.) És mindet kinyomtatták, és szétosztották. Ó! Mennyibe kerül hatezer példányt kinyomtatni? (Hatezer példány.) Most mennyibe kerül? (Az újságunk hatezer példánya? Kb 1600 vagy 1700, Mester.) Igazán? (Igen. Körülbelül 1700.) Ah. (Ha színesben nyomtatjuk, még többe kerül, Mester.) Ó, valóban? (Ha színes, mint a Vietnam Post legutóbbi száma, akkor még többe kerül.) Ó, tényleg? (Igen.) Ha valaki több példányt szeretne, akkor később én… Nyomtassatok többet. Ha valakinek több példány kell, biztosítom a pénzt a nyomtatásukra, és nekik adom a példányokat.Ez az újság ingyenes, vagy áruljátok? (Ez ingyenes újság, ingyen adjuk az embereknek. De az Au Lac-iakkal (vietnámiakkal) most az a helyzet, Mester, hogy ha 25 centes árat írunk az újságra, mindössze 25 centet, ránéznek, és továbbmennek.) Csak 25 cent, mégsem veszik meg. (De ha ingyen adjuk, egy egész köteget felkapnak!) Pontosan. (Aztán egyszerűen csak hazaviszik.) (Ha ingyen adjuk, elviszik.)(A színes nyomtatás nehézkes; négyszer-ötször is át kell futtatni a nyomdagépen.) Így van. (Színekre kell bontani, Mester.) Tudom, tudom. (Fárasztó.) Fárasztó. (Ezért amikor a borítót készítettük, éjszaka ott kellett ülnünk, és figyelnünk, nehogy elcsússzanak a színek.) Jó ég. Nem jelenhetett meg a Mester képe négy szemmel.) Nekem csak három szemem van! (Néha késő éjszakáig fennmaradtunk, csak hogy befejezzük a munkát.) Értem. (Ha másnap reggelig várunk az újságok átvételével, azzal valóban rengeteg időnk megy el.) Nálam is ugyanez a helyzet. Néha egész éjjel dolgozom. (Igen.) A munka befejezéséig nem pihenek. (Be kell fejeznünk, különben nem tudunk nyugodtan aludni.) Pontosan. (Egy újság kiadása nagyon kemény munka, Mester.) Tényleg kemény munka, igaz? (Tényleg kemény munka, Mester.) Igazán? (Biztosan eleve elrendelt karma.) A selyemhernyó munkáját végezni, igaz?(De jelenleg például nehezebb Mesterről cikket írni, mint más témákról. Először is körültekintően át kell gondolnunk, hogy Mester oldaláról, Te egyetértenél-e azzal, amit írunk. Az olvasók oldaláról pedig arra is ügyelnünk kell, hogy ne érezzék kellemetlenül magukat amiatt, hogy amit írunk, talán egyezik a nézeteikkel, vagy nem egyezik.) Ó! Igen. (És erre világos bizonyítékunk van.) (Mert a nyilvánosság szempontjából…) (Éppen ebben rejlik a nehézség.) Igen. (A legtöbben most figyelnek Mesterre, így nagyon kíváncsiak a Rólad szóló cikkekre. Szeretik olvasni őket.) Igen, igen. Így van. Tudatnunk kell velük az igazságot. (De ott vannak a történetek, amiket kitalálnak.) És nekem senki sem ad egyetlen centet sem.(De Mester, tudod, ha valami jó történik, a dicséret közel sem terjed olyan gyorsan, mint a bírálat és a rosszindulatú beszéd. Ez mindig így van… ilyen az élet.) Az újságírók kötelessége, hogy egy kicsit neveljék a nyilvánosságot, a jóság útja és a pozitívabb szemlélet felé tereljék az embereket. Különben, ha valaki pletykál vagy másokat bírál, az a negativitás a beszélőt magát is érinti. Ezért tartja az Au Lac-i (vietnámi) mondás: „Aki vért köp másra, csak saját száját szennyezi be.” (Igen.) Pontosan! A saját szádat szennyezi be.(Persze ez karmát hoz létre beszéd által.) Így van. Igen. Ezért nekünk is hozzá kell járulnunk a nyilvánosság neveléséhez. Különösen a gyermekeket, a fiatalokat - nemesebb utak felé kell terelnünk őket. (Igen.)Ez az újságírók kötelessége. A sajtó az emberek nevelésének egyik legjobb eszköze. Aztán ott van a televízió és a rádió. Ezek a médiumok rendkívül fontosak. Úgy kell tehát írnunk, hogy segítsen a társadalomnak egyre jobbá, tisztábbá és nemesebbé válni. Ha a sajtó nem vállalja ezt a felelősséget, akkor ki fogja? Az iskolákban csak az emberek egy bizonyos csoportját taníthatják, értitek? A sajtó viszont eléri a széles nyilvánosságot.(Hawaii óta követem Mestert, de mindmáig egyetlen fényképem sem készült Veled. Csak másokról készítettem fényképeket.) Ó! Tényleg? Rendben, készíts egyet. Kérd meg egyiküket, hogy készítse el neked a fényképet. Készíts egy képet róluk velem együtt. Szeretnek fotót készíteni Mesterrel. Ez automata. Csak egyszer nyomd meg, és az elég. Érted? Ó, kiváló az angolod! Egyre jobb az angolod. (Állj Mester mellé a fényképhez.) Igen. Rendben. Aznap nem készítettél fényképet? (Még nem, azóta a nap óta nem. Csak a fényképezőgépet tartottam így mindvégig.) (Az már sok. Volt, hogy rengeteg közelképet készítettem a Mesterről.) Aznap Hawaiin, amikor együtt étkeztünk. (Hawaiin és Waikikiben.) Miért tart ilyen sokáig megnyomni a gombot?) Tartsd kicsit tovább. (Tartsd kicsit tovább.) Készítsd el neki. Mind az öt ember rajta lesz a képen? Menj kicsit hátrébb. (Akkor álljunk Mester mögé.) Jó lesz. Így is megfelel. Csak legyetek természetesek. Helyezkedjetek el kényelmesen. Rendben. Te oda ülsz. Ahogy el akartok helyezkedni, az jó. Semmi gond. (Tartsd kicsit tovább lenyomva. Nyomd…) Tartsd kicsit tovább lenyomva, és akkor a vaku… (Nyomd meg, tartsd kicsit tovább lenyomva, és felvillan a vaku.) Ha nem sikerülnek a képek, legközelebb újra elkészíthetjük őket. (Nem, tartsd kicsit tovább lenyomva; akkor bekapcsol. Nyomd meg erősen.) Nyomd meg, és tartsd lenyomva egy ideig. Látod? Jó ég! Amatőr… (Nagyon amatőr.) Rendben. Jó. Ez elég masszívnak tűnik, igaz? Ez komoly felszerelés. Ezzel szeretnél fényképezni? (Profi.) Profi, igaz? (Ez igazán kényelmes hosszú utazáshoz.) Ah, persze, persze. (Könnyű magunkkal vinni. Igen.) Különben, ha túl sok holmi van, az csak megterhelővé válik. (Igen.) Fárasztó.Van még kérdésetek? Van még nehéz kérdés? Szegénykém. Egyik oldalon ott a közvélemény… két tűz közé szorulva, igaz? Ha nem tetszik az olvasóknak, amit mondasz, nem veszik meg az újságot, el sem olvassák, és nem támogatnak titeket. (Igen, így van.) (Nem támogatnak minket.) Ha viszont őszintén beszéltek, „az igaz szó sérti a fület”, ugye? (Újságírók vagyunk, újságot működtetünk.) Végül is ez üzlet. (Mi működtetjük az újságot; mi vagyunk, akik nyomtatjuk.) Bátrak, igaz? (Ha nem tudjuk csinálni, megszüntetjük.) Bátrak, ugye? (Mi magunk indítottuk el, és magunk nyomtatjuk.) Ó, igen. Éppen ettől nehéz. (Nem mintha ők lennének, akik összeadják a pénzt.) (Nem mintha bármit adnának nekünk.) Ó, tényleg? De mi a helyzet a hirdetési díjakkal? Nem fizetnek nektek azért, hogy hirdetéseket helyezzenek el?(Ha hirdetnek, fizetniük kell nekünk.) Ah, tényleg? (De ha nem hirdetnének most, akkor mi… Mester ismeri a mondást: „Nélküle is tele van a piac.”) Valóban? (Egyik elmegy, másik jön.) (Igen, ezért csak folytatjuk, amit csinálunk.) (Nincs mitől félnünk.) Rendben. Nem tudjuk, hogy a mi oldalunkon állnak-e, vagy az ellenségén, igaz? Jól van. (Ki tudja? Talán Mester egyik tanítványa egyszer majd eljön, és azt mondja: „Szeretnék hirdetést feladni.”) Az nagyon jó.Photo Caption: „Megtiszteltetés illatosítani a teremtés koronájának lábát”
