Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
És mi nem Téged hibáztatunk, Uram, mi csak imádkozunk. Ezért kérlek, értsd meg, ez a világ senkinek sem könnyű. Könnyebb kísértésbe esni és rosszat tenni, mint felemelkedni és emlékezni a Te nevedre. Ez csak ennek a világnak a rendszere, ami lehúzza az embereket, és alig tudnak felállni, ha lent vannak. […]
Nagyon nehéz nekik (embereknek) felébredni és emlékezni Rád. Mindezen évtizedek alatt keményen próbáltam emlékeztetni őket, mindent megtettem, amit csak tudtam. De annyira frusztrált vagyok. Oly sokszor érzem magam tehetetlennek. Úgy érzem, ez a világ egyre inkább hasonlít a pokolra. Néhány része már pokol. Nem tudom, hogyan áldasz meg annyira, hogy ne omoljak össze ettől a sok szenvedéstől, aminek tanúja vagyok, hogy ne törjek össze attól a sok fájdalomtól, amit az emberek, az állatok-személyek, a fák, stb. fájdalmaitól érzek, mintha az ő fájdalmaik az enyémek lennének! Köszönöm Neked ezt - hogy legalább részben, mentálisan és fizikailag erősen tartasz.De sokan nem tudnak megbirkózni vele, Uram. Megölik magukat, vagy depresszióba süllyednek, és kénytelenek alkoholt és drogot használni, hogy felejtsenek. De minél többet használják ezeket, annál inkább elgyengülnek, képtelenek talpra állni és megvédeni magukat mindenféle támadástól. Mert bárhová néznek, többnyire csak szenvedés, fájdalom és bánat van. És most sok bajunk van: katasztrófák, és az éghajlat felmelegedése, [nap]kitörések, [nap]viharok - nem csak szélviharok vagy felhőszakadások, hanem még [nap]viharok is. Annyi minden fenyegeti már a túlélésünket ezen a bolygón. Nagyon jól tudod. A Fekete Angyal nem túl könyörületes az összes lényhez ezen a bolygón, mert az egész emberiség, többé-kevésbé, tett valami rosszat. Csak néhányan fordulnak meg közülük, megbánják és próbálják kijavítani rossz tetteiket, a Kegyelemmel, amit adsz nekik.Kérlek, használd a hatalmadat, hogy felébreszd őket (embereket), hogy ne vesszenek el örökre. Mert ezúttal nem fognak olyan könnyen megbocsátást nyerni, mert életről életre rossz karma, rossz bűnök halmozódtak fel a létezésük nyilvántartásában. És mi nem Téged hibáztatunk, Uram, mi csak imádkozunk. Ezért kérlek, értsd meg, ez a világ senkinek sem könnyű. Könnyebb kísértésbe esni és rosszat tenni, mint felemelkedni és emlékezni a Te nevedre. Ez csak ennek a világnak a rendszere, ami lehúzza az embereket, és alig tudnak felállni, ha lent vannak. És még ha fel is állnak, szinte olyanok, mint a zombik.Nincs sok idejük túl sokat gondolkodni. Annyira lefoglalja őket a munka, és amikor hazajönnek, gondoskodniuk kell a vásárlásról, a mosásról, a gyerekekről, az idősekről és a betegekről. És rossz dolgokat esznek, például az állat-személy dolgokat. Így állandóan betegek lesznek. Orvoshoz kell menniük, kórházba kell járniuk, és sok szenvedést is el kell viselniük. Mindenért, amijük van, izzadsággal, könnyekkel, sőt vérrel kell megdolgozniuk. Ez az élet annyira bünteti őket, hogy még ha betegek is, nem tudnak megállni pihenni. Olyan keményen dolgoznak, de néha történnek dolgok, hogy mindent elveszítenek és hajléktalanok lesznek. Még ha van is otthonuk, nincs pénzük arra, hogy a minimális kényelmet megfizessék, hogy melegen tartsák magukat és gyermekeiket, hogy kényelmesen és jóllakottan éljenek, vagy akár iskolába járjanak. Ez az élet nem a Menny, Uram. Az ide érkező lelkeket elnyomják, megmérgezik, megtévesztik, hogy ne legyenek képesek többé gondolkodni. Még a Mennybe vetett hitüket is elveszítik, és akkor nem félnek a pokoltól, mert semmit sem tudnak ezekről a dolgokról.És a Mennyben senki sem értené meg azt a fájdalmat és bánatot, amin az emberiségnek keresztül kell mennie, nem beszélve az állat-személyekről, akiket leláncoltak, bezártak olyan nagyon kicsi ládákba, hogy még meg sem tudtak fordulni egész nap, egész éjjel, egész életükben, amíg a világ valamelyik sötét sarkában meggyilkolják őket, annyi fájdalom és bánat közepette. Ez a világ nem könnyű hely egyetlen lélek számára sem, hogy életben maradjon, Uram. Kérlek, kérlek, gondold meg még egyszer, és hagyd, hogy legyen esélyük felébredni. Kérlek, használd minden Hatalmad, Eszközeid, hogy felébredjenek. Bármilyen módon használj engem, ahogy tudsz. Ölj meg, ha ez segít nekik felébredni. Egy ember meghal, sok ember él - nem számít, Uram. Elpusztíthatsz engem, szétszórhatod a lelkemet mindenfelé, mintha egyike lennék azoknak a bűnösöknek, akik megtapasztalják ezt a fajta rémisztő sorsot - örökre elveszve, ha ez segít minden lénynek, hogy megmeneküljön a szenvedéstől és hogy megszabaduljon, Hazamenjen! Ha ők szenvednek, én hogyan fogom élvezni!?Ez a világ nem a paradicsom, Uram. Kérlek, emlékezz erre. A lelkek nem tudták, mivel fognak szembesülni, amíg ide nem jöttek. És ha egyszer lejöttek ide, nehéz visszatérniük, mert annyi csapda, annyi trükk, annyi kísértés, annyi követelés van, amiről a Mennyekben nem tudták, hogy létezik. Nem tudták, hogyan; még mindig nem tudják, hogyan reagáljanak rájuk. Még ha a másodperc töredékére emlékeznek is Rád, sok más dolog elnyomja ezt a gondolatot, és elnyomja, zűrzavarba sodorja őket, és az álmosság pedig ismét a tudatlanságba.Nincs több szavam, hogy Hozzád imádkozzam. És én imádkozom Hozzád, imádlak Téged minden nap. Te tudod ezt. De a szívemet nem lehet meggyógyítani, pedig ismerem a Te Áldásodat, érzem a Te Szeretetedet, és annyira hálás vagyok érte. De a szívem nem tud boldog lenni, mert az egész világ nem boldog, és a legtöbbjüket keményen megbüntetik majd a pokolban, vagy szétszóródnak az egész világegyetemben, és soha többé nem találják magukat egy darabban. Többé nem tudnak úgy beszélni, mint ahogy én beszélek Hozzád. Sose tudnak még imádkozni se Hozzád. Sose képesek megízlelni bármilyen jó ételt, belélegezni bármilyen jó levegőt, úszni menni, vagy élvezni bármilyen egyszerű fizikai élvezetet ezen a bolygón vagy bárhol máshol a világegyetemben a végtelenségig. Örökre elveszve, jajveszékelve szétszóródva mindenfelé. És akkor még az összegyűjtésük is haszontalanná válik. Mint a kövek, mint a kavicsok - minden, csak nem egy tisztességes élőlény, mint az itteni emberek és az állat-személyek vagy akár a fák.Drága Mindenható Istenem, aki mindent tud, nem tudom, miért beszélek ennyit. Csak azért, hogy beszéljek Hozzád, remélve, hogy meghallgatsz, és segítesz az emberiségnek, kérlek. Kérlek, ne fordítsd el a Fejed tőlük. Ez az idő, örökkévalóságnak tűnik, de véget fog érni. Nem tudom, hogyan bizonyítsam be az emberiségnek, hogy meghallgassanak Téged, hogy imádjanak Téged, megtérjenek Hozzád, és újra jó gyerekekké váljanak, mint amikor a Te Kegyelmedből megszülettek a Mennyben.Azért beszélek Veled, mert nincs kivel beszélnem. Négy éve tart az elszigeteltségem. Egyedül vagyok a minigarzonszerű életmódban itt. Tudod, egy szoba, egy konyha, egy mosdó. Tulajdonképpen csak ennyi kell. Sokkal jobb, mint sok embernek, akinek nincs otthona, akik az utcán élnek, valami szörnyű, forró sivatagi vagy fagyos országban menekültként valami műanyaggal a fejükön, és azt eszik, amit koldulni tudnak, amit odaadnak nekik. Nincs hova menniük; nincs otthonuk; nincs sok reményük a holnapra.Mindig hálás vagyok azért, amit Te adsz nekem, Uram, mindig hálás vagyok. Nincs szükségem sokra, tényleg. De ha belegondolok, hogy ez a gyönyörű bolygó szemétté válik, porrá lesz, nem lesz többé, igazán fáj a szívem. Csak látni ezt a látomást, hogy ez a gyönyörű bolygó nem lesz többé, örökre eltűnik, ilyen módon. Senki nem tudja elviselni, senki nem tudja elviselni! Mert az egész emberiségnek, vagy az emberiség nagy részének, túl sok szenvedése lesz, miután elhagyják ezt a bolygót, mert nincs többé bolygó. Ha csak erre gondolok, ez annyira fáj nekem.Még ha én látom is a Mennyet, érzem a Te Szeretetedet és Áldásodat, de számtalan lény nem. Ó, Istenem! Van még valami, amit tehetek? Kérlek, változtasd meg ezt a rendszert. Kérlek, bocsáss meg. Kérlek, ébreszd fel az embereket. Kérlek. Kérlek, ne hagyd, hogy csak úgy eltűnjenek. Ők a Te gyermekeid, Uram. Egyszerűen nem tudják, hogyan legyenek jók. Ez az élet túlságosan lefoglalja őket, és mély tudatlanságba taszítja őket.Tudom, hogy számtalanszor küldted Fiaidat és Lányaidat erre a világra, de vajon hányan hallgatnak Rájuk? Hány embert tudnak elérni? És hányan hisznek Nekik, még ha el is érik Őket? Mert annyira bekötötték a szemüket, örökké itt vannak, bár még élőnek látszanak, de ők félholtak. Nem tudom, kinek mondjam el, ezért Hozzád beszélek. Sajnálom, hogy Téged terhellek, Uram. De nem tudom... Nem tudom nem elmondani Neked.Mi mást tehetek? Annyi mindent megpróbáltam már. És Te is segítettél, hogy sokféle módot próbáljak, de úgy tűnik, nem sokat segít, nem annyira, amennyire Te szeretnéd, nem annyira, amennyire remélem. Már nem tudom, mi mást mondhatnék Neked. Légy áldott. Légy boldog, Uram, bármilyen módon az lehetsz.Talán újragondolod a tervedet min- den lény számára ezen a bolygón. Áldás Reád, Uram - Mindenható Isten, a Magasságos, a Legnagyobb, a Legkönyörülete- sebb, a Legszeretetreméltóbb, a Legjóindulatúbb, Legmegbocsátóbb, Mindenható Úr. Mindenképp köszönjük Neked, bármit is adsz nekünk, és megértjük, hogy bármi történjék, Te majd foglalkozol velünk. Csak... csak nem könnyű elfogadni. Szeretünk Téged. Szeretünk Téged, örökké szeretünk Téged. Köszönöm. Köszönöm. Szeretlek, szeretlek Téged. Ámen.
