Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Jól tudod, URAM, hogy soha nem kérek Tőled gazdagságot, hírnevet, semmit, ami magammal kapcsolatos, magamért. Már hálás vagyok, bármit is adsz nekem, még ha holnap szomjúságtól vagy éhségtől éhen halok is, mindig hálás lennék Neked azért, amit az én létemről, a létezésemről döntesz. Soha nem kérek többet, soha, ezt tudod. De nem tudom csak úgy figyelmen kívül hagyni mások fájdalmát, mert tudom, hogy mind tudatlanok, URAM, a velejükig tudatlanok. Elfelejtenek Téged, mert túl elfoglaltak a világ – a hírnév, a vagyon, vagy talán csak egy tisztességes élet – hajszolásával, hogy elég kényelmük legyen, legyen elég élel- mük maguknak és gyermekeiknek. Mindez úgy lefoglalja őket, URAM. Kérlek, nézd meg, kérlek, nézd meg és lásd! És ez örökké így van – karmájuk lesz, egyre több karmájuk, mert egyre több szükségletük van, és soha nem tudnak kilépni ebből a brutalitás körforgásából, a vetés és aratás körforgásából. URAM, kérlek, alakítsd át ezt a világot, tedd mennyé. És miért ne, URAM? Miért van szükségünk erre a világra, URAM? A lélek, amit nekik teremtettél, már teljesen tökéletes. Miért kell a léleknek bármit tanulnia? Kérlek, ne engedd, hogy a negativi- tás továbbra is uralja ezt a világot. Kérlek, emeld fel az egész emberisé- get és minden lényt arra a szintre, ahogyan Te szeretnéd, hogy legye- nek, ahogyan valójában vannak. Ez csak egyfajta véletlen, hogy ebbe a világba estek. Talán a szabad akaratuk miatt olyan kalandvágyóak, és ki akarnak próbálni valami újat, valami nagyobb kihívást, de ez nem jó nekik, URAM. Egyszerűen tökéletesek, ahogyan Te teremtetted őket. Kérlek, vess véget ennek a szenvedésnek! Nem kell semmit sem megtanulniuk. Nem kell forró olajba és lángoló tűzbe vetni őket, csak hogy megtanuljanak valamik lenni. Senkinek nem kell másnak lennie, csak a Te gyermekednek. És ahogyan a Mennyben volt, az jó. Nem kell kísértésnek kitenni őket, hogy idejöjjenek. És a negatív kihasználja az ártatlanságukat, a kíváncsiságukat, a szabad akaratukat, hogy így túl sokat kínozza őket. Kérlek, állítsd le, állítsd le mindezt. Kérlek. Ha minden büntetést végre kell hajtani, csak rakd rám az egészet. Csak egy ember elég. Nem kell mindenkinek szenvednie, URAM. Tudom, hogy Te is szenvedsz, látva gyermekeid szenvedését. És én is mindent elkövetek, hogy enyhítsem a Te szenvedésedet. Szóval kérlek, kérlek, ne hibáztass azért, hogy ilyen gyengéd a szívem. Rendben, sajnálom, hogy túl sokat beszélek. Hallgatnom kellene Rád. Van még valami, amit el akarsz mondani nekem, URAM? Figyelek. Mielőtt elfelejtem: Kérlek, nem akarok semmit. Még azt is mondtad nekem, hogy híres leszek. Idézet: „Híres leszel.” Nem érdekel a hírnév. Nem érdekel a kényelem. Még az sem érdekel, hogy az egész világ az enyém legyen. Csak azt akarom, hogy „Szerető leányodnak” hívjanak, az tesz engem a legboldogabbá. Attól érzem magam a leg… legérté- kesebbnek, a legelégedettebbnek, a legelégedettebbnek bármi módon. Csak hadd legyek a szerető leányod. Nincs szükségem semmire. Máris rengeteget adtál nekem. Minden nap van ételem. És van egy gyönyörű sátram, ahol lakhatok, amit otthonnak érzek. A fizikai világban úgy érzem, ez a sátor az otthonom. Ebben valóban békét, biztonságot, elégedettséget és boldogságot érzek. És Te ezt már megadod nekem. És már békét adsz nekem, ezt a fizikai békeérzetet. Mindenem megvan, amire szükségem van, URAM. És dolgozhatok Neked. Te vagy a legjobb Főnök az egész Univerzumban, és minden, amiről csak álmodhatok. Annyiféleképpen gondoskodsz rólam, még a legapróbb részletekben is. Igen, végig vezetsz engem, éjjel-nappal. Nem kívánok mást, URAM. Nagyon szépen köszönöm. Köszönöm, APA. Köszönöm, MAPA. Így hát ISTEN azt mondta: „Méltó vagy a világbékére és a világ dicséretére.” Ó, URAM, sokszor mondtál nekem hasonló dolgokat, például: „A világ népei imádni fognak téged”, és ilyesmiket. „A világ népei dicsérni fognak téged”, és ilyesmiket, de én nem akarok ebből semmit, URAM. Köszönöm, hogy ezt akarod adni nekem, de nincs rá szükségem. Már mindent megadtál nekem. Így azt mondtam Neked, vagy legalábbis magamnak mondtam: A világ népeinek Téged kellene imádniuk, ISTENt kellene imádniuk, ISTENt kellene dicsérniük, ISTENt kellene szeretniük, ISTENre kellene emlékezniük. Ha mindannyian ezt teszik, akkor máris több mint boldog vagyok. Mit akarnék még ebben a világban? Csak Téged akarlak. Csak Veled akarok lenni. Bár már egy vagyok Veled, mégis nézem a világ embereit, akik el vannak választva Tőled. Nekik is eggyé kell válniuk Veled. Boldognak kell lenniük. Békességben kell élniük. Meg kell ismerniük Téged. Szeretniük kell Téged, dicsérniük kell Téged, imádniuk kell Téged. Semmi mást nem kell tenniük. Akkor meglesz mindenük, ahogy nekem megvan mindenem. Csak ISTENt kellene akarniuk, ISTENt szeretniük, ISTENt ismerniük – akkor megkapnak mindent, amire valaha szükségük van, többet is, mint amire valaha szükségük van, és ez a világ paradicsommá válna. Senkinek sem kellene félnie a másiktól. Egyetlen gyermeknek sem kellene úgy sétálnia az utcán, hogy attól tartson, hogy megtámadják, megfélemlítik, elrabolják, vagy akár világi, romlott célokra eladják. Legalább ennyi, és ha ismernek Téged, akkor mindenük meglenne. Ezt tudom. De nem vagyok elég jó, hogy ezt minden emberrel megértessem. Az egész az én hibám, URAM, hogy nem vagyok elég tehetséges, hogy nem vagyok képes ezt mindenkinek elmondani és elhitetni velük. Kérlek, ők csak tudatlanok, bedrogozták, megmérgezték és úgy irányítják őket, hogy bármit megtegyenek, ami ellentétes az akaratukkal és a Te Akaratoddal, ezért kérlek, bocsáss meg nekik. Bocsáss meg mindüknek, URAM, és tedd ezt a világot jobb hellyé, mennyé mindannyiuk számára. Nem lenne szabad többé léteznie a Föld bolygónak. Nem kellene többé pokol, URAM. Ezt kívánom igazán, ha bármit kívánhatok. Csak ezt kívánom: hogy az egész emberiség egy mennyszerű bolygón éljen, és hogy ne létezzen többé brutális negativitás ott, ahol az emberek és a Te gyermekeid élnek. Csak ezt kívánom, semmi mást, URAM. Szeretnél még valamit mondani nekem? ISTEN szólt: „Karma-mentes Neked.” Köszönöm, URAM. Csodálatos lenne, ha minden lény saját fülével hallhatná ezt, a karmától és a szenvedéstől való személyes megszabadulásukért, és visszatérne Hozzád. Ó, csodálatos lenne – nem merem megkérdezni –, de csodálatos lenne, ha az egész emberiség hallhatná, amit most Te mondasz, és megszabadulhatna minden karmától. De újra karmát fognak teremteni. Ezt mondtad. De ők csak… ők csak naivak, URAM. Tőled születtek, és nagyon tiszták, nagyon ártatlanok. De amikor úgy döntöttek, hogy eljönnek ebbe a világba, a negatív már mindent kitörölt az emberek szent emlékeiből. Már nem tudják, honnan jöttek. Nem tudják, hogy ők a Te gyermekeid. Nem tudják, hogy hatalmasak. Minden el van zárva előttük. Csak az a Mester, akit Te küldesz, nyithatja meg számukra ezt a titkos ajtót, a Harmadik Szemet, hogy megszabadulhassanak tőle – hogy megszabadulhassanak a karmától, ha belépnek arra a területre. Miután a Te általad kijelölt Mester megnyitja számukra, és közvetlenül Tőled kapnak áldást. Megismerhetnek Téged, megismerhetik Otthonukat, megismerhetik, hogy a LEGFELSŐBB Hatalom, a Mindenható ISTEN szereti őket. Állandóan annyira sajnálom őket, URAM; nem mintha szívesen hordoznám a szenvedés, a fájdalom és a bánat terhét a szívemben. Nem, nem, nem akarom ezt, mert tudom, milyen érzés a Mennyben lenni, látni Téged, ismerni Téged. Mert ebben a világban az emberek mind vakok, süketek és némák. Nem szabad megismerniük Téged, látniuk Téged, érezniük Téged, élvezniük a Szeretetedet, az Áldásodat. Mindezeket a negatívokat kell megbüntetni, URAM, nem az embereket, nem minden ártatlan lényt. Hogy lehet megengedni, hogy bárki zaklassa, kínozza a gyermekeidet? Kérlek, ne hagyd, hogy gyermekeid szabad akarata a szenvedés tengerébe taszítsa őket, megkötözött kezekkel és lábakkal. Tudom, hallgatnom kellene Rád, de nincs senkim, akivel beszélhetnék, úgy értem, akivel megoszthatnám a szívemben lévő érzéseket. És én csak öntöm ki őket. Bocsáss meg nekem. Kérlek, mondd el, mit akarsz még, hogy halljak, URAM, a parancsodat. Így ISTEN ismét így szólt: „A béke a Tiéd.” Köszönöm, URAM. Köszönöm, köszönöm, köszönöm. ISTEN ismét így szólt: „A béke a Tiéd. A szabadság a Tiéd. A szeretet a Tiéd.” Köszönöm, URAM. Köszönöm, köszönöm. Ez minden, amit kívánok is magamnak. És ez minden, amit azoknak az ártatlan gyermekeidnek kívánok, akik csapdába estek a brutalitás, a lelketlenség, a szívtelenség, a szeretetlenség és minden rossz negatív gépezetében. Kérlek, segíts, segíts nekik megérte- ni, hogy felébredjenek, URAM. Bármikor az eszközöd lehetek, a nap 24 órájában. Kérlek, nem tudom, mit mondjak még. Figyelek, hátha még mindig szüksé- gesnek tartod, elmondani nekem. Rendben van. Már túl sokat adtál nekem – bölcses- séget, megértést, szeretetet, megbo- csátást, karmamentességet, békét. Minden dolgot, amit csak kívánhatnék, vagy amit nem is kívánnék, Te már megadtad nekem. Csak köszönetet szeretnék mondani, köszönöm, köszönöm, köszönöm. Csak újra meg akarom erősíteni, hogy a szeretetem Irántad örök. Soha nem halványul, nem csökken, és soha nem szennyezi be semmiféle aggodalom vagy alantas vágy. Nagyon köszönöm, URAM. Köszönöm, köszönöm. Ha lehet, kérlek, add meg minden lénynek ugyanazt, amit nekem adsz. Habár nem vagyok méltó rá, Te mindezt nekem adtad. Szóval a többi lénynek is, még ha nem is tartod őket méltónak, kérlek, kérlek, add meg nekik azt, amit nekem adtál. Ámen. Köszönöm, LEGHATALMASABB URAM, köszönöm, köszönöm, köszönöm. Köszönöm minden szenvedő lény nevében is. Ámen. Photo Caption: “Egyesülve minden helyen életben maradunk, ha esik, ha fúj”
