Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Ebben az epizódban Ching Hai Legfelsőbb Mester feltárja az erőszak gyökereit, és elmagyarázza, hogy gyakran a konfliktusok előidézőinek van a legnagyobb szükségük szeretetre. Ha ISTEN felismerése által felébresztjük magunkban az Isteni Szeretetet, magunkat és másokat is megszabadíthatunk e világ szenvedéseitől.Sokan megelégszenek azzal, hogy tudják, ISTEN létezik, vagy csak hogy olvassák a Bibliát, vagy csak elmondanak egy kis imát itt-ott. Azonban sok embernek, másoknak, mindez nem elég. Ők igazán ismerni akarják ISTENT. Azt szeretnék, hogy képesek legyenek ISTENNEL beszélgetni, hogy hallják ISTEN tanácsát a mindennapi gondokra, és hogy tudjanak közelebb - szó szerint közelebb - lenni ISTENHEZ. És nekik vagyunk itt, egy kis segítséget nyújtani.Mert a háború és a bajok, félreértés, harag, gyűlölet mind ennek a a frusztrációnak a következménye, hogy nem ismerjük ISTENT. Minden gonoszság, amiről úgy gondoljuk, hogy az emberiség képes elkövetni, ebből az ISTEN ismerete iránti szomjúságból fakad. Ironikus, ellentmondásos, mégis igaz. Ez egy kétségbeesett segélykiáltás. Mert egyszerűen nem tudják, mi mást tegyenek. Ezért erőszakhoz kell folyamodniuk, ahogy önök is felkiáltanak. Miért van ez így? Azért, mert bár embernek nézünk ki, és ezt az emberi testet viseljük, ISTEN gyermekei vagyunk; mi vagyunk a Szentlélek. Egykor a Mennyben éltünk, ahol abszolút mindenünk megvolt, bármikor, amikor csak akartuk.„Nem tudjátok-e, hogy ISTEN temploma vagytok, és a Szentlélek bennetek lakozik?” Ez azt jelenti, hogy belül nem vagyunk mások, mint ISTEN. Mivel mi vagyunk az az ISTEN, nem szoktuk meg, hogy dolgoznunk kell azért, amire szükségünk van, nem szoktuk meg, hogy kérnünk kell azt, amit akarunk, és még meg sem kapjuk. Ezért néha frusztráltnak, dühösnek, reménytelennek és tehetetlennek érezzük magunkat. És így néha ez a frusztráció erőszakot szül, gyűlöletet szül, és végül háborút szül.Tehát azok az emberek, akik háborúznak, valójában azok, akik a leginkább sóvárognak szeretetre és segítségre. Azonban mivel annyira belemerülnek a kétségbeesésükbe, az sem könnyű, hogy szeretetet, bölcsességet és megértést vigyünk az állapotukba. Mint ahogy valaki már olyan beteg, hogy még fel sem ismeri az orvosokat, nemhogy hálás legyen nekik. Tehát mielőtt ebbe a reménytelen állapotba esünk, jobb, ha vigyázunk magunkra, és gondoskodunk arról, hogy megtalálhassuk ISTEN szeretetét olyan közel, gyakorlatiasabban, hogy soha ne is kelljen megtapasztalnunk a legmélyebb kétségbeesésnek ezt a tehetetlen helyzetét.Nem kétséges, hogy ISTEN mindünket szeret, bármit teszünk. Az [Úr] Jézus mindannyiunknak megbocsát, bármit teszünk, akár Vele személyesen. Megbocsátott ellenségeinek, és imádkozott értük: „ATYÁM, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”Valahányszor újra olvasok valamit az [Úr] Jézusról, mindig sírni akarok. Ilyen hatalmas Szeretet csak ISTENTŐL eredhet. Mi magunk is mind ISTEN gyermekei vagyunk. Nekünk miért nincs ez a Szeretet? Megvan. Csak arról van szó, hogy nem aktiváltuk. Elfelejtettük, hogyan kell. Van szeretetünk, de nem olyan mértékben, mint az Úr Jézusnak. Hogy megint legyen, még megpróbálhatjuk. ISTEN minden bűnünket megbocsátja. [Az ÚR] Jézus megbocsát nekünk; meghalt értünk.És mindig egyenlőek leszünk az Úr Szemében. Hát miért kell ismernünk ISTENT? Miért kell aktiválnunk ezt a Szeretetet? Miért kellene egyáltalán erőfeszítést tennünk? Tudja valaki? Rendben, mivel úgy tesznek, mintha nem tudnák, én úgy teszek, mintha tudnám. Én is nagyon félénk vagyok, de ha mindannyian félénkek vagyunk, akkor csak ülünk itt, én nézem önöket, önök néznek engem, aztán eltelik két óra, és aztán hazamegyünk. Mert ha nem aktiváljuk ezt a Szeretetet, akkor mi magunk fogunk szenvedni. És persze időnként szenvedést hozunk a szeretteinkre, bárkire, aki kapcsolatban van velünk, és a környezetünkre – néha a nemzetünkre, ha rossz döntést hozunk, egy nagyon szeretetlen döntést, mint a háborúzás, például. Aktiválnunk kell ezt a Szeretetet, nem azért, hogy ismerjük ISTENT, hanem hogy tudjuk, ISTEN részei vagyunk, egyek vagyunk ISTENNEL, ahogy Jézus Urunk mondta: „Én és az én ATYÁM egyek vagyunk.”Nem válhatunk eggyé ISTENNEL pusztán beszéddel, pusztán gondolkodással vagy pusztán azzal, hogy szeretnénk. Tényleg egynek kell lennünk ISTENNEL, ISTEN lenni a Földön. Újra csatlakoznunk kell ahhoz az Óceánhoz, eggyé kell válnunk a Szeretet Óceánjával. Akkor képviselhetjük ISTENT ezen a bolygón. Az Ő minden csodálatos tulajdonságát, minden szerető jóságát képviselhetjük, és szeretetet, örömöt, kedvességet és boldogságot hozunk mindenkinek körülöttünk.Miután megismertük ISTENT – miután ismerjük, igazán ismerjük, úgy értem, szinte fizikailag ismerjük, szó szerint tudva, hogy a Szentlélek bennünk lakozik – két lehetőségünk van.Az első, hogy továbbra is úgy élünk, mint azelőtt, de azzal a bizonyossággal, hogy „Rendben, most ismerem ISTENT. Ő ott van. Nincs gond.” Vagyis folytatjuk, amit csinálunk. És folytathatjuk is, hogy jobban megismerjük ISTENT minden nap - egyre jobban meggyőződve ISTEN jelenlétéről, ISTENRŐL bennünk - vagy akár abba is hagyhatjuk. De ha egyszer megtapasztaljuk, nem felejtjük el.És a másik lehetőség nemesebb. Ez az, hogy életünket, tudásunkat fivéreink és nővéreink életének jobbá tételére és boldogságának szenteljük. Azért tiszteljük a világról lemondókat, az apácákat és a szerzeteseket, mert úgy érezzük, úgy járnak el, mint ISTEN. Ők szinte Isten A Földön. Olyan jóságosak. Olyan szeretetteljesek. Olyan feltétel nélküliek. Más emberek javának szentelték az életüket. Mi is lehetünk olyanok, mint ők, de a világban, a családunkban, a munkahelyünkön és jelenlegi körülményeink között, és továbbra is névtelen Szentek leszünk.Azáltal, hogy ismerjük ISTENT, keresztények leszünk, Szentek leszünk, csendesen, a magunk életútján. És megáldjuk az embereket, szintén csendben. Senki nem is tud majd róla.Photo Caption: “A Mennyből a Földre, közben az embereknek”
